Felejthetetlen élményekben volt része annak a 46 dózsás diáknak, aki a Határtalanul! pályázat keretében öt napra Székelyföldre látogathatott.

Erdélyi kirándulásunk március 12-én hajnalban kezdődött. A korai indulás nem tántorított el bennünket. A hosszú utunk első fontosabb megállója Torda volt. A Josika Miklós Líceumban nagy szeretettel vártak bennünket. Az igazgatónő szívélyes köszöntője után a tordai gyerekek kaláccsal és üdítővel kínáltak bennünket. Ezek után került sor a mi ajándékaink szétosztására, ugyanis magunk sem üres kézzel érkeztünk: focilabdákat és társasjátékot vittünk ajándékba. A labdák nem is sokáig maradtak a zsákjukban, hamarosan izgalmas focimeccs vette kezdetét.

A játékot azonban igen gyorsan le kellett fújnunk, hiszen már vártak bennünket a tordai sóbányában. A friss levegő és a lélegzetelállító látvány megtette hatását! A gyerekek fáradtan, éhesen már alig várták, hogy Korondra érkezzünk, birtokba vegyék szobáikat, és a gazdagon megterített asztalokhoz üljenek.
Második nap a parajdi sóbánya mélyére tekinthettünk. Így a gyerekek igen rövid időn belül összehasonlíthatták a két bányát. Délután körbejártuk a híres Medve-tavat, és megcsodálhattuk a sókiválásokat a felszínen.

Március 14-én nyakunkba vettük a vidéket, és Petőfi nyomába eredtünk. Farkaslaka, Ispánkút, Fehéregyháza és Segesvár voltak a fő állomásaink. Mindenhol méltóképpen, versekkel és koszorúzásokkal tisztelegtünk a költő emléke előtt.
A kora esti órákban még lehetőségünk volt túrázni Korondon a híres-neves Csiga-dombon. Csodálatos naplementében nézhettük meg az aragonit szülőhelyét.

Március 15-én fontos napra ébredtünk. A reggel lázas készülődésekkel telt. Tizenegy órakor az unitárius egyház istentiszteletén vettünk részt, ahol zászlószentelésre is sor került: az iskolánk által adományozott zászlót szentelték fel ünnepélyesen. Ezek után zászlóaljban vonultunk le a megemlékezés helyszínére. A koszorúzások, beszédek és a korondi gyerekek műsora után következtünk mi egy igazán színvonalas ünnepi műsorral. A megemlékezés után a jól megérdemelt ebéd következett, amire Korond polgármestere hívott meg mindannyiunkat. De hogy nehogy elálmosodjunk, az ünneplő ruhát túrabakancsra cseréltük: meglátogattuk Szejkefürdő híres székelykapuit, és megkóstoltuk méltán híres borvizét. Este vetélkedővel zártuk a napot, amelyen a hét eseményeivel kapcsolatos kérdésekre kellett minél több helyes választ adni.

Péntek reggel fájó szívvel vettük tudomásul, hogy ez bizony az utolsó reggeli, fel kell pakolni a buszra, és el kell indulni. Szomorúan vettünk búcsút vendéglátóinktól, de megígértük nekik, hogy még találkozunk. Útban hazafelé megálltunk Vajdahunyad híres váránál, és megcsodáltuk a Hunyadiak birtokát.

Úgy gondolom, egy igen tartalmas, élményekben gazdag hét áll mögöttünk, melynek során új gondolatokkal, barátságokkal gazdagodtunk, és a túra résztvevői számára a hazaszeretet fogalma is új árnyalatokat kapott.

Gyenesné Mészáros Edit